Ne sírj, mert én is sírok

Nem kell, hogy sírni láss, csak élj velem

Élj velem, hogy a kegyetlen világ, örökre szívébe temessen

Téged-velem.

És akkor nem halunk meg soha,

Örök pillanat lesz a végzetünk,

És az utolsó láng, égni fog,

Nem alszik ki soha,

Hogy lelkünknek meglegyen sorstalan életünk oltalma.

Köszönöm hogy élsz, hogy élhessek

Ha meghalnál, mennék veled

Ha halálra szánnád magad, elkísérnélek utadon,

És ha mégis visszavágysz, vigasztalnálak magamon

Ha zuhannál a semmibe,

Kész lennék utánad ugrani,

Veled maradni,

A halállal szembenézve kezedet fogni.

És ha ott állnék, előtte,

Nem félnék tőle.

Érted arcába nevetnék,

-nem fogtál ki rajtam,

Nem vagy több senkinél, semminél,

Kész vagyok életem áldozatát hozni,

A szeretetéért.-.

S utánad vetném magam a semmibe,

Mikor már zuhannál a sötétbe.

Átölelnélek, fognám a két kezed,

Mosolyogva várnám a végzetem.

Amit együtt érünk el,

Együtt halunk meg,

A halál nem fogott ki rajtunk,

Mi mosolyogva várjuk sorsunk.

Ne sírj, mert én is sírok

Nem kell, hogy sírni láss, csak élj velem

Élj velem, hogy a kegyetlen világ, örökre szívébe temessen

Téged-velem.

És akkor nem halunk meg soha,

Örök pillanat lesz a végzetünk,

És az utolsó láng, égni fog,

Nem alszik ki soha,

Hogy lelkünknek meglegyen sorstalan életünk oltalma.

Már tudom, nem leszek egyedül,

Mikor porba hullok,

Itt leszel velem, s én ott leszek veled.

Örök hűségem vallom, hogy szerethesselek.