Egyszer volt, hol nem volt, még a Győr táblán is túl, ott ahol a kurta farku nyiszu kapar, ott töltöttem a legutóbbi hétvégét a "Király" legkisebb lányának társaságban 
.
Azért kezdtem meseszerűen ezt a bejegyzést, mert tényleg olyan volt a hétvégém. Mesésen jó volt. De mint ahogy a hétvégék és a mesék is, egyszer véget érnek, így sajnos ennek is vége lett. Emiatt egy picit szomorú voltam, de remélhetőleg mielőtt lesz ismét részem ilyenben.
A pénteki órán pedig meglepően rendes volt a tanár. Nem kiabált, hülyézett le minket. Az én házimba is elmondta mi a hiba, és ennyi. Azon kívül mondta hogy vannak benne nagyon szép részek. Rajtam kívül senki nem készült el, és ők is simán egyezkedhettek vele hogy mikorra adják le. Viszont ezen a héten ZH-t írunk nála, amitől félek, de majd igyekszem rá rendesen felkészülni.
Meg a ma reggeli ZH-m is eléggé szar lett, de nem baj. Amennyit készültem rá, annak tükrében ez is igen jó. De a múlt heti ZH-m 5-ös lett, így abból a tárgyból valószínű ez a jegyem, mert a házim is rendben van.
Holnap is írok ZHt, de arra nem tudok tanulni, mert nincs miből. Meg nem nagyon érdekel a Munkavédelem. Viszont ezen kívül még lesz három elég nehéz ZH-m. Kettő Végesleemből egy pedig a pénteki Mechantronikai szerekezetek tervezéséből. Egyik se valami barátságos tantárgy. De már most elkezdek rájuk tanulni, így talán nem lesz gond. Meg közben a házikat is csinálgatom, hogy azokkal se legyen túlságosan lemaradva.
Ma pedig nagyon sok véletlennek köszönhetően találkozhattam Kedvesemmel. Már nagyon jó volt látni, hiányzott. Megint jót beszélgettünk, jó volt együtt lenni 
.
Na megyek futni. Remélem nem szakad az ég a nyakamba, mert nem örülnék neki.
