Egy kedves ismerősömtől kölcsönzöm a következő verset.
Én mindig ott leszek
Hideg szél szorongatja lelkedet,
S szavaim ezen a szélen át szólnak.
Titkon küldöm magamat neked,
Hűsítőn a karjaim közé vonlak.
Ott ülök a legvadabb szél szárnyán,
Csókom akár a jeges fuvallat.
Pillantásomat csillagok várják,
Karjaim egész áramlatokat uralnak.
S te most találkozhatsz velem,
Érezheted legféltettebb vágyaim.
Hallhatod doromboló hangomat,
Símogathatnak gyengéd szárnyaim.
Amíg itt vagy, óvlak majd téged,
Hó ha hullik is, nem takar majd be.
Körbefonlak, angyalként védlek,
Tudni fogod, hogy veled leszek.
Meg egy számot
Melyre lehet táncizni,
Helyehulyázni pártizni.
