Mostanában kissé elhanyagoltam a blogomat. Pontosabban akkor kezdtem elhanyagolni mikor mentem konferenciára meg sok dolgom volt mindeféle papírral. Azóta nagyon sok minden történt [nem (is) merem 
mindent leírni].
Valamikor október végén voltam egy konferencián, amin olyan jól sikerült az előadásom hogy megválasztottak a legjobb előadónak. Aztán TMDK-n is végre első lettem. Életem utolsó TMDK-ján csak összejött. Nagyon örültem neki. Most péteken pedig leadtam a diplomamunkám is, holnap pedig feladom a bírálómnak a papírokat meg amiket kell. Meg lassan elkezdem utolsó vizsgaidőszakom. Furcsa belegondolni hogy tényleges iskolai tanulmányaim végéhez közeledem.
Tizenkilenc és fél (19,5) éve vagyok "főállásban" tanuló. Belegondolva nagyon sok időnek tűnik.Bár nem csak tűnik hanem az is. Belegondolva életem közel 4/5-ét töltöttem iskolásként. Furcsa lesz felhagyni eme tevékenységgel. Kicsit félek is tőle, annyira megszoktam már. De egyszer mindennek vége lesz, így ennek is el kellett hogy jöjjön a vége. Bár még nincs vége hiszem még kb. 2 hónapig diák vagyok, vagyis már hallgató.
Ma írtam egy cégnek hogy szeretnék ott dolgozni, remélem pozitív választ kapok vissza. Jó lenne találni valami munkát, mert a semmiből azért mégse lehet megélni. De ha ez mégse jön össze, majd nézek valami mást. Csak akad valami munka amit csinálhatok.
Bár nem a munkakeresés az egyes számú megpróbáltatás idénre. A legfőbb a korcsojázás. Persze, sokan mosolyognak hogy abba mi nehéz, vagy mi rossz. Hát nekem annyi hogy nem tudok, és félek tőle. A másik a sielés, amitől már kevésbé félek, meg azt szeretnék is megtanulni, mert izgalmasabbnak találom mint körözni egy zsúfolt befagyott pocsolya fölött. Azzal az a bajom, hogy eddig ha sportoltam csak olyan sportokat űztem ami nem igényel különösebb extrákat. Lásd futás, legyen cipőd, vagy focizás, egy focilabda, vagy kézilabda. Tehát nekem a hozzá való felszereléssel vannak elsősorban gondom. Mert maga a sielés klassz dolog. Sokat olvastam is róla, meg láttam is tévében. Sőt egyszer gyerekkoromban még sielő embert is láttam. Csak utóbbi időben volt alkalmam közelebbről is megismerkedni a felszerelés egyes elemeivel, a bakancsal. Hát vittem egy állítólag könnyű síbakancsot, ami szerintem rohadt nehéz volt. Akkor milyen lehet a tényleg nehéz. Utálok olyan lábbelit felvenni amibe nem tudok futni. Még bakancsban is tudok futni, gond nélkül, vagy papucsban. De egy ilyen nehéz izében, nem tudom hogy lehet mozogni. Na de mindegy. Nem elmélkedem ezen, mert lehet hogy hülyeség.
A korcsolyázásba az félelmetes számomra hogyha elesek. Féltem a térdem, hogy nagyon beütöm. Mióta buckó van rajta, azóta vagyok így vele, mert ha már egy picit megütüm, akkor nagyon fáj. Bár mostanában úgy tűnik mintha gyógyulna ami igen jó. Remélem egyszer majd eltűnik.
Ezen kívül csak ismét a karácsony van, Szerencsére a környezetembe egyre többet vélekednek úgy hogy nem kell ajándék. Szeressük egymást aztán jól van. Ennek örülök, mert így elegendő valami jelképes ajándékot venni. Már vettem is két ajándékot .
Ja meg jut eszembe, több mint 10 év kihagyás után ismét szerepelek a karácsonyi műsorba. Még nem tudom mi leszek, eredetileg pásztor lennék, de újabban már arról is volt szó hogy király leszek. Egy kicsit már most izgulok, de nem hiszem hogy valami baj lenne, hisz már annyi helyen felléptem, meg karácsonyi műsorba is szerepeltem már 4-5-ször biztos.
Most ennyi jutott eszembe. Biztos sok dolgot elfelejtettem, vagy kihagytam de mindegy.
Most jut eszembe volta Kaprosgaluska Fesztiválon. Ahol életem legjobb kaprosgaluskáját ettem .
