Nagyon-nagyon régen, egy messzi-messzi galaxisban írhattam kb. utoljára a blogomba. Mióta írtam bele azóta millió és egy dolog történt velem. De tényleg. Nagyon sok minden történt és változott azóta velem és körülöttem. Gondolkodom hogy minden leírjak-e ide, vagy sem, de ezt majd még így írás közben eldöntöm.
Ahol eddig dolgoztam már nem dolgozom ott, mert úgy éreztem hogy mégis azt kell folytatnom amit elterveztem. Nem volt semmi különösebb bajom a munkával, csak sajnos messze volt az otthonomtól így utaznom kellett mindog, ami nem a legjobb. Legalábbis nekem furcsa volt. Csupán annyiból volt jó, hogy közel volt Budapest, és ha bármi kellett onnan akkor eltudtam érte menni. De ezen kívül nem túlzottam élveztem az ottlétet a nagy tömeget, forgalmat. De a lényeg az hogy már nem ott dolgozom.
Hétfőn miután mindent elintéztem örültem hogy végre itthon lehetek, bár eleinte furcsa volt. Bár nem olyan sokáig voltam itthon, mert szombaton már mentem is tovább egy hétre. Jó volt ez az egy hét külföldi kiruccanás, de a végé már nem volt olyan jó, így elég is volt belőle. Onnan vasárnap értem haza. Ezután négy nappal megint útra keltem, akkor Olaszország volt a cél, onnan is legfőképpen Róma. Hát itt se volt minden tökéletes, de nekem tetszett, mert nagyon sok szép dolgot láttunk, csak sajnos nagyon kevés volt az idő, és sietni kellett. Innen kedden értem haza, és szerdán már mentem is Bajára. Hát Baja végkép nem volt jó. Unalmas volt, meg nem éreztem magam túlzottan jól. Lehet helyette inkább Budapestre kellett volna mennem, egy másik konferenciára, mert ott tanulhattam is volna valami újat és érdekeset. Ja meg ha már elmentem Bajára illett volna megetetni minket egy kis jó bajai halászlével, de még azt se kaptunk. Na mindegy, ez van.
Mindeközben pedig elég nagy dologba vágtuk bele Kedvesemmel a közös kisfejszénket. Mert néha nagyon úgy érzem hogy egy mamutfenyőt aprítunk egy kisfejszével. Bár elég sok új dolgot is tanultam. Ilyen például a beton törés, a járólap felszedése, vagy a mozaik feltörése. Érdekes dolgok, meg izgalmas is, de nem csinálnám túl sokáig. Meg hogyan kell a parkettát felszedni. Holnap is azt fogom csinálni. Utána pedig megint mozaikot török. A beton és a mozaik törés önmagában nem is olyan rossz. Csak utána kihordani a törmeléket, az már nem olyan jó. Róma előtt is egy csomó betont, meg törmeléket hordtam ki, és a végére alig éreztem ha valamit megfogtam a kezemmel. De ma egy szobát leszámítva minden ki lett pakolva a házból, meg egyik szobában a parketta is felszedve.
Tehát röviden ennyi történt velem mostanában. Meg mától kezdve az egyetemen dolgozom. Ma már csináltam a dolgom, és jó volt megint azt csinálni amit szeretek.
Meg itt egy versike, mert megbántottalak.
…Csak egy pillanatot kérek
Egyetlen pillanatot mely örökké tart.
Csak két szót: légy velem
Hogy kezem fogja két kezed.
Csak egy érintést ajkaddal
Hogy mondhassam, ne hagyd abba.
Csak egy éjszakát mikor nincsenek szabályok
Hogy bármit megtehessünk s, ne legyenek határok…
Ahol eddig dolgoztam már nem dolgozom ott, mert úgy éreztem hogy mégis azt kell folytatnom amit elterveztem. Nem volt semmi különösebb bajom a munkával, csak sajnos messze volt az otthonomtól így utaznom kellett mindog, ami nem a legjobb. Legalábbis nekem furcsa volt. Csupán annyiból volt jó, hogy közel volt Budapest, és ha bármi kellett onnan akkor eltudtam érte menni. De ezen kívül nem túlzottam élveztem az ottlétet a nagy tömeget, forgalmat. De a lényeg az hogy már nem ott dolgozom.
Hétfőn miután mindent elintéztem örültem hogy végre itthon lehetek, bár eleinte furcsa volt. Bár nem olyan sokáig voltam itthon, mert szombaton már mentem is tovább egy hétre. Jó volt ez az egy hét külföldi kiruccanás, de a végé már nem volt olyan jó, így elég is volt belőle. Onnan vasárnap értem haza. Ezután négy nappal megint útra keltem, akkor Olaszország volt a cél, onnan is legfőképpen Róma. Hát itt se volt minden tökéletes, de nekem tetszett, mert nagyon sok szép dolgot láttunk, csak sajnos nagyon kevés volt az idő, és sietni kellett. Innen kedden értem haza, és szerdán már mentem is Bajára. Hát Baja végkép nem volt jó. Unalmas volt, meg nem éreztem magam túlzottan jól. Lehet helyette inkább Budapestre kellett volna mennem, egy másik konferenciára, mert ott tanulhattam is volna valami újat és érdekeset. Ja meg ha már elmentem Bajára illett volna megetetni minket egy kis jó bajai halászlével, de még azt se kaptunk. Na mindegy, ez van.
Mindeközben pedig elég nagy dologba vágtuk bele Kedvesemmel a közös kisfejszénket. Mert néha nagyon úgy érzem hogy egy mamutfenyőt aprítunk egy kisfejszével. Bár elég sok új dolgot is tanultam. Ilyen például a beton törés, a járólap felszedése, vagy a mozaik feltörése. Érdekes dolgok, meg izgalmas is, de nem csinálnám túl sokáig. Meg hogyan kell a parkettát felszedni. Holnap is azt fogom csinálni. Utána pedig megint mozaikot török. A beton és a mozaik törés önmagában nem is olyan rossz. Csak utána kihordani a törmeléket, az már nem olyan jó. Róma előtt is egy csomó betont, meg törmeléket hordtam ki, és a végére alig éreztem ha valamit megfogtam a kezemmel. De ma egy szobát leszámítva minden ki lett pakolva a házból, meg egyik szobában a parketta is felszedve.
Tehát röviden ennyi történt velem mostanában. Meg mától kezdve az egyetemen dolgozom. Ma már csináltam a dolgom, és jó volt megint azt csinálni amit szeretek.
Meg itt egy versike, mert megbántottalak.
…Csak egy pillanatot kérek
Egyetlen pillanatot mely örökké tart.
Csak két szót: légy velem
Hogy kezem fogja két kezed.
Csak egy érintést ajkaddal
Hogy mondhassam, ne hagyd abba.
Csak egy éjszakát mikor nincsenek szabályok
Hogy bármit megtehessünk s, ne legyenek határok…
