Mégis írok részletesebben egy picit a nyaralásról.
Indulás:
Szombaton indultunk el itthonról, felvettük Kedvesem majd irány Ferihegy II. Ott egy kis várakozás, meg átvettük a jegyeket, a szállásfoglalást. Majd sorban állás a csomagok feladásáért, meg a beszállókártyákért. Hét itt már volt móka. Volt aki előrébb állt, meg a sor mellé, és a mögöttünk álló Mr. Türelmetlen Apuka jól leüvöltötte a fejüket hogy ezt mégis hogyan képzelik. Nem tudom hogy ő alapból ilyen hirtelenharagú, vagy csak éppen a nyaralás miatt, de érdekes volt látni hogy két felnőtt ember ugyanúgy veszekedik mint két óvodás 
.
Majd jött a csomagvizsgálat. Engem egy ázsiai fazon miatt alig akartak átengedni, mert eléggé tüzetesen átkellett nézni. Majd pedig végre a váróba. Egy óra és indul a gépünk. Aztán egyre aggasztóbb lett, ahogy telt az idő és közeledett a beszállási idő, hogy a repülőgép jobb hajtóműjénél még mindig ott vannak a szerelők és nézelődnek. Aztán kiírták hogy egy órával késöbb indul. Jó ennyi még belefér. De ez az óra is eltelt, sőt már-már a felszállási időnek kellett volna jönnie mikor kiírták hogy 3/4 10kor megy a gép. Hát ez eléggé lehangoló tud lenni egy nyaralás elején. Kaptunk 3000 ft-os kajajegyet. Persze ez soknak tűnik, de nem a ferihegyi árakól. Ebből én vettem egy szelet pizzát, egy közepes salátát egy sima ásványvizet és a kis csomag chipset. Ez mind 3000 ft volt 
, fasza. Na aztán sok olvasás, jövés menés, némi ismerkedés után újabb egy órát tettek a gép indulásához, de akkor ez mág alig-alig számított. De végre valahára csak elindultunk. Sajnos este érkeztünk, így nem láttunk semmit a szép tengerből, de hát ez van. Hajnali 3-ra értünk a szállásra, így nem sokat pakolásztunk megérkezés után hanem gyors zuhany majd alvás.
Első nap:
Felkeltünk reggel a lenti reggeliző zsivajra. Aztán mi is csatlakoztunk hozzájuk és ettünk angol reggelit. Nekem ez volt az első angol reggelim. De finom volt. Meg megismerkedtünk a tulajjal, akitől kérdeztük a szállásfoglalásos papírt, amire annyit mondott hogy neki nem kell, az a lényeg hogy itt legyünk 
. Meg találkoztunk a kóbor kiscicával is. Ezután fürödtünk egyet a medencébe, majd a tengerbe mentünk bűvárkodni és mindenféle kincset keresni. Után apedig mentünk az esti eligazításra, meg megtudni milyen programlehetőségek vannak. Eközben pedig megismerkedtünk a velünk egy apartmanban lévő magyar párral. Ja meg kaptam szülinapi gyertyás sütit, sőt még a tulaj (Spiros) is megköszöntött este.
Második nap:
Elhatároztuk hogy ma bemegyünk Korfu városba. Előtte még elmentünk fürdeni, meg befizettünk egy hajókirándulára, ami 15 euro-val volt olcsóbb mint amit a magyar idegenvezető ajánlott. Majd délután elindultunk a városba helyi busszal. Sikerült a jegyet is venni. Csak az volt zavaró hogy egyszercsak megáll a busz és végállomás. Azt se tudtuk hogy merre vagy hol vagyunk. Így mentünk mendegéltünk aztán megkérdeztem hogy mutassa már meg hogy hol is vagyunk. Így sikerült megnézni egy-két nevezetességet de valahogy nem volt az igazi. Elég sokat kóvályogtunk, bolyongtunk. Így elhatároztunk inkább hazamegyün, mert ennek nincs sok értelme. Így nem sikerült minden műemléket, látványosságot megnézni. De még ez a város is eléggé kicsi volt a mi városainkhoz képest, úgy hogy ez a fővárosa a szigetnek.
Harmadik nap:
Ekkor mentünk hajókirándulásra, ami nem indult valami hú de jól. Elrontottam az indulást. Én fél 9-re emlékeztem, mikor a mi hajónk fél 10-re jön 
. Na de így legalább volt időnk venni szalámit amit beletettem az útra készített szendvicsbe. Aztán jött egy kis tolongás fel a hajóra, de legalább volt ülőhelyünk bent a légkondis hajóba. Így indultunk neki a közel 2 órás hajóútnak. Igaz eközben megnéztük a Kék Barlangokat (Blue Caves), így nem tűnt olyan hosszúnak, meg én kint fényképeztem. De jó volt menni a hullámzó hajón, tényleg olyan volt mint mikor nagyon berúgok . A WC-n is pont úgy kapaszkodtam, minden végtagommal amivel csak tudtam el ne dőljek 
, szerencsére ebbe van már rutinom is meg gyakorlatom. De nagyon szép volt. Fürödtünk a hajóról. Utána pedig egy másik szigetnél partra szálltunk és ott is fürödtünk. A hazafele út volt fárasztó, mert akkor már mindenki sietett volna haza. Jó volt végre otthon lenni, eléggé elfáradtam ebben a hajóútban.
Este pedig a kocsibérlés miatt volt egy kis rohangálás, telefonálás. Mert nem kaptunk kocsit, amit kértünk még vasárnap. Mi is körülnéztünk, de mindenki azt mondta hogy nem csak nála nincs, de a környező településeken se. De viccesen a tulaj kérdésére hogy mi kéne azt mondtuk egy auto. Vicces de szerzett nekünk 10 perc alatt. Pont szerencsénk volt, mert visszamondták, így mehettünk kocsival nagy szigettúrára, a már említett magyar párral négyesbe. Ennek örömére lefekvés előtt elszürcsöltünk egy koktélt.
Negyedik nap:
Reggel a kocsi megérkezett, és már csak mennünk kellett. Első utunk a Sissi kastélyhoz vezetett, Achilleonba. Elég nagy volt a zsúfoltság mire odaértünk. Nekem tetszett maga a kastély, meg a kertje, de azért nem voltam tőle elájulva. Jó lett volna ha az emeletre is fellehet menni, ahol szép kiállítások vannak. De azért ez is szép volt. Ja meg a kertet is nagyobbnak képzeltem. Bár lehet hogy az eredeti jóval nagyobb volt. De az tény hogy ennyi pöcsös szobrot se láttam még egy kastélyban . A kastély után pedig mentünk Sidariba, a szerelmesek lagunájához meg az állítólag nagyon szép homokos tengerpartra. Oda is vergődtünk, mindenféle hegyi úton és szerpentínen keresztül. Nagyon kalandos volt és vadregényes a táj. De kunkuat ültetvényre nem leltünk. Sidariban egész gyorsan megtaláltuk a lagunát, amit nem tudom hogy kell átúszni, mert eléggé veszélyesnek tűnt. Aztán utána rájöttünk hogyan lehetett volna oda eljutni, de akkor se volt túl biztonságos. Majd pedig megmártóztunk a homokos tengerpartot mosó langyos sósvízben. Nekem nem nagyon tetszett ez a part. De a többieknek se, így nem maradtunk sokáig. Elmentünk keresni egy éttermet. Ekkor jött a meglepetés. Itt szinte minden angol volt. Az éttermek, pubok mind-mind angolok voltak. Vagyis nem angolok, hanem mintha angolok lennének, angol ételek, sörök ... Persze voltak görög ételek is, de ahol mi voltunk pl. angol sörrel én nem találkoztam. Aztán találtunk egy szép kis helyet, ahol a pincérsrác igazi angol volt. Pont abba az általam nagyon szeretett akcentusban beszélt, melyet eddig csak Barney Greenway-től hallottam egy-egy interjuban. Nagyon állat mód beszélt. Itt aztán ittam egy Mythos-t meg egy Guiness-t, meg fincsi rákot. Igen jó volt, de aztán mennünk is kellett, hogy odaérjünk a harmadik uticélunkhoz. Itt már nem volt gond a térképolvasással. Hamar odataláltunk ahova szerettünk volna. Sőt egy szép kilátóból meg is néztük hogy hova szeretnénk menni. A kilátás valami csodálatos volt. Aztán gyorsan lekacskaringóztunk, és mehettünk fürdeni. Én voltam a leggyorsabb és én szembesültem vele legelőször hogy micsoda hideg a víz. De azt hittem biztos a kinti meleg miatt. De nem amiatt volt, mert egy idő után már rázott a hideg a vízbe, ha nem úsztam. De akkor is nagyon szép volt, és úgy kezdte a fürdést hogy láttam a vízbe valami csillogót, ami 10 euro cent volt. Nagyon megörültem neki. Meg polipot is. Fura volt látni egy élőt. Ahogy mozgott, nagyon cuki volt. Aztán szárítkozás után indultunk haza. Egész gyorsan hazaértünk. Aztán jöhetett egy kis passzív pihenés is.
Ötödik nap:
Erre a napra semmi konkrét programunk nem volt, csak fürödni, strandolni, búvárkodni és úszkálni. Ennek megfelelően ilyesmiket csináltunk. Találtunk tengericsillagot, amit meg is fogtunk. De a kicsi, mivel egy nagyot és egy kicsit találtam már eltünt, pedig azt is meg lehetett volna fogni. Meg rákokat is fogtunk . Mikor a tenyeremben votlak micsoda halálugrással vetették magukat a mélybe, csak hogy mentsék magukat.
Hatodik nap:
Reggel egy kis mozgás gyanánt felsétáltam az Achilleonhoz, meg közben fényképeztem mindenfélét, meg ettem szedret, meg bámészkodtam. Ezen a napon voltunk a kagylómúzeimba is, ahova diákjeggyel mentünk be, pedig csak felnött és gyerek jegy van . Meg itt vettünk néhány ajándékot. Mentünk lubickolni és labdázni a medencébe. Voltunk búvárkodni is. De egyre gyorsabban teltek a napok.
Hetedik nap:
Reggel megint útra keltem és elmentem búvárkodni, ahol taltam kagylókat meg tengerisünnek a vázát, amiket haza is hoztam. Nagyon örültem neki. Meg nagyon nagy tengeri csigát is találtam. Majd jött a bepakolás. Aztán lementünk egy közös angol reggelire a szomszédokkal. Meg megbeszéltük a tulajjal, hogy ott hagyjuk a csomagokat mert délben ki kellett költözni, a buszunk pedig fél 5-kor ment a reptérre. A reggeli után elmentünk a tengerre fürdeni, és itt találtam egy nagy rákpáncélt, amit szintén hazahoztam. Utána pedig a medencébe lubickoltunk, meg napoztunk.
Majd eljött az indulás ideje. De még előtte a tulaj páronként adott egy-egy üveg metaxát nekünk, meg ivott velünk egy pohár bort. Nagyon jó fej volt. Most már ötülök hogy oda mentünk és nem más apartmanba. Majd leuccoltunk és vártuk a buszt. Azt egész hamar megjött. Tehát irány a reptér. Ott is gyorsan ment a csomagfeladás és a beszállókártya átvétele. Majd egy kis váráslás a duty free-ben, ahol mint megtudtuk nem is vámmentes az árú, mivel EU tagok vagyunk . Csak azoknak vámmentes akik nem EU tagországból valók. Itt csak 15 percett késett az indulás. A haza út már nem volt olyan érdekes. Meg eléggé fáradt voltam. A reptéren még elbúcsúztunk a megismert pártól. Majd irány haza. Furcsa volt itthon lenni, de az biztos hogy jó nagyot aludtam.
Hát ilyen volt a nyaralás.
