Megkiabáltak hogy elhanyagolom a blogom. Ebben van valamennyi igazság, de emellett nagyon sok dolgom is volt mostanában.
Kezdődött azzal hogy felvettek még 19-én Budapestre egy gyárba kutató és fejlesztőmérnöknek. Utána pedig gőzerővel készühettem a 26-ai államvizsgámra. Február elsején pedig elkezdtem dolgozni.
De most igyekszem potólni valamelyest az utóbbi pár hetet.
Hát nagyon is jól sikerült az állsintejú harmadik köre, mert felvettek. Ennek örültem is és nem is. Most már inkább örülök, mert legalább egy kicsit beleszagolok az életbe, mégis milyen az ha minden nap menni kell dolgozni, határidőkre elkészólni dolgokkal satöbbi satöbbi.
Az államvizsgára készülés egész jól ment, sikerült normálisan haladnom a tételekkel, így nem volt különösebb baj az államvizsgán. Csupán a diploma bírálata miatt kellett izgulnom, mert kicsit nagyon megkésett. De aztán azzal se lett különösebb baj. Tehát 26-án egyedüliként kiválló minősítéssel végeztem :).
Utána nem nagyon volt ünneplés, majd remélem 19-én, diplomaosztó után lesz, legalább egy kis eszem-iszom. Bár most jut eszembe volt egy kis iszom, meg eszem államvizsga után, de nem volt idő kibontakoztatni. Tehát remélem lesz valami majd diplomaosztó után legalább. Úgyis régen volt egy kis családi ebédelés valami étteremben.
A munka az jó, kedvesek a munkatársak is meg érdekes amit csinálok. Vicces de sokkal komolyabb és keményebb munkának hittem ezt. Bár biztos van mikor nehéz, de azért nem kell belehalni. Kicsit vicces, mert azt vettem észre valaki minél többet keres, annál kevesebbet kell dolgoznia, vagyis annál lazábban csinálhatja a munkáját. Meg kötetlen munkaidőben vagyok, csak az a lényeg hónap végén legyen meg az óraszám. Tehát nem tudok elkésni a munkából :D.
Viszont a munkába járás és onnan haza azért nem olyan szuper. Nem szeretem ezt a sok utazást, meg ezeket a Bp. környéki "vidéki" embereket. Teljesen más a légkör mint Győr környékén. Ott teljesen mások az emberek. Meg hétfő reggelente részt veszek a Bp-i reggeli tömegközlekedésben, ami szintén elég undorító. De inkább legyen ez, mint vasárnap este visszajöjjek. Most a mamámnál tanyázok. Nem mondom azt hogy lakok, mivel igazából szinte csak alszom nála. Mert reggel 6-kor elmegyek és este 6kor visszaérek. De jó mert nincs lakbér és még kaját is kapok.
Most hétvégén Kedvesemmel voltunk jó sokat bolházni. Vettem is egy Buzzcocks lemezt és egy Spongyabobot :) nyááááááááááááááááááááááá!
Meg van Operett bérletem is. Meg már felnőtt bérletem is, tehát mostanában nagyon bespájzoltam bérletből.
Most gondolkodom hogy még miről írhatnék, de nem nagyon jut eszembe semmi, amiről írhatnék.
De most jut eszembe, hogy államvizsga után, készült közös fotó a szaktársakkal, akikkel végeztem. Ez igen furcsa volt, mert eddig csak amiatt készült ilyen általánosban, középsuliban mert kötelező volt. De most nem. Egy kicsit furcsa érzés volt. Mert annyira nem is voltam jóban a két sráccal. De legalább van valami emlékem erről is. Bár most egy kicsit fura hogy nincs suli. Meg néha reggel a buszon eszembe jut milyen volt az általánosiskola. Régi általánosiskolás emlékek, hogy milyen rossz volt a vasárnap délután, mert másnap megint suli. De furcsa érzés, mert akkor még else tudtam volna képzelni hogy valaha is ide jutok. Tényleg vicces. Meg mit szólnának a régi tanáraim, hogy mi lett belőlem. Főleg a matematika és fizika tanáraimra lennék kíváncsi hogy gondolták-e volna valaha. Meg azt sajnálom nagyon hogy középsikolában, a technikumban aki tanította nekem a villamos gépeket már nem él :(. Szegény Jenő bácsi szerintem legszörnyűbb rémálmában se gondolta volna, hogy én aki végig kettes volt, igen 2-es voltam, egyszer majd transzformátor gyárban lesz kutató és fejlesztőmérnök. Meg villamos gépek szimulációjával fog foglalkozni. Ezt nagyon sajnálom hogy már nem tudok ezzel neki eldicsekedni. Biztos örülne neki, mert emlékszem mikor a technikusi vizsgámon az írásbeli négyes lett hogyan megdícsért. Én pedig nagyon büszke voltam magamra hogy megmutattam erre is képes vagyok, és nem vagyok olyan tunya gyerek. Na azt hiszem ennyi elég a nosztalgiából. De tényleg jó lett volna elújságolni hogy már okleveles mérnök vagyok, és mint kutató fejlesztőmérnök dolgozom egy világhírű cégnél.
Már legyen ennyi elég. Majd igyekszem gyakrabban írni, de nem ígérek semmit, mert ennek ellenére azért elég kevés időm és sok dolgom van.
Kezdődött azzal hogy felvettek még 19-én Budapestre egy gyárba kutató és fejlesztőmérnöknek. Utána pedig gőzerővel készühettem a 26-ai államvizsgámra. Február elsején pedig elkezdtem dolgozni.
De most igyekszem potólni valamelyest az utóbbi pár hetet.
Hát nagyon is jól sikerült az állsintejú harmadik köre, mert felvettek. Ennek örültem is és nem is. Most már inkább örülök, mert legalább egy kicsit beleszagolok az életbe, mégis milyen az ha minden nap menni kell dolgozni, határidőkre elkészólni dolgokkal satöbbi satöbbi.
Az államvizsgára készülés egész jól ment, sikerült normálisan haladnom a tételekkel, így nem volt különösebb baj az államvizsgán. Csupán a diploma bírálata miatt kellett izgulnom, mert kicsit nagyon megkésett. De aztán azzal se lett különösebb baj. Tehát 26-án egyedüliként kiválló minősítéssel végeztem :).
Utána nem nagyon volt ünneplés, majd remélem 19-én, diplomaosztó után lesz, legalább egy kis eszem-iszom. Bár most jut eszembe volt egy kis iszom, meg eszem államvizsga után, de nem volt idő kibontakoztatni. Tehát remélem lesz valami majd diplomaosztó után legalább. Úgyis régen volt egy kis családi ebédelés valami étteremben.
A munka az jó, kedvesek a munkatársak is meg érdekes amit csinálok. Vicces de sokkal komolyabb és keményebb munkának hittem ezt. Bár biztos van mikor nehéz, de azért nem kell belehalni. Kicsit vicces, mert azt vettem észre valaki minél többet keres, annál kevesebbet kell dolgoznia, vagyis annál lazábban csinálhatja a munkáját. Meg kötetlen munkaidőben vagyok, csak az a lényeg hónap végén legyen meg az óraszám. Tehát nem tudok elkésni a munkából :D.
Viszont a munkába járás és onnan haza azért nem olyan szuper. Nem szeretem ezt a sok utazást, meg ezeket a Bp. környéki "vidéki" embereket. Teljesen más a légkör mint Győr környékén. Ott teljesen mások az emberek. Meg hétfő reggelente részt veszek a Bp-i reggeli tömegközlekedésben, ami szintén elég undorító. De inkább legyen ez, mint vasárnap este visszajöjjek. Most a mamámnál tanyázok. Nem mondom azt hogy lakok, mivel igazából szinte csak alszom nála. Mert reggel 6-kor elmegyek és este 6kor visszaérek. De jó mert nincs lakbér és még kaját is kapok.
Most hétvégén Kedvesemmel voltunk jó sokat bolházni. Vettem is egy Buzzcocks lemezt és egy Spongyabobot :) nyááááááááááááááááááááááá!
Meg van Operett bérletem is. Meg már felnőtt bérletem is, tehát mostanában nagyon bespájzoltam bérletből.
Most gondolkodom hogy még miről írhatnék, de nem nagyon jut eszembe semmi, amiről írhatnék.
De most jut eszembe, hogy államvizsga után, készült közös fotó a szaktársakkal, akikkel végeztem. Ez igen furcsa volt, mert eddig csak amiatt készült ilyen általánosban, középsuliban mert kötelező volt. De most nem. Egy kicsit furcsa érzés volt. Mert annyira nem is voltam jóban a két sráccal. De legalább van valami emlékem erről is. Bár most egy kicsit fura hogy nincs suli. Meg néha reggel a buszon eszembe jut milyen volt az általánosiskola. Régi általánosiskolás emlékek, hogy milyen rossz volt a vasárnap délután, mert másnap megint suli. De furcsa érzés, mert akkor még else tudtam volna képzelni hogy valaha is ide jutok. Tényleg vicces. Meg mit szólnának a régi tanáraim, hogy mi lett belőlem. Főleg a matematika és fizika tanáraimra lennék kíváncsi hogy gondolták-e volna valaha. Meg azt sajnálom nagyon hogy középsikolában, a technikumban aki tanította nekem a villamos gépeket már nem él :(. Szegény Jenő bácsi szerintem legszörnyűbb rémálmában se gondolta volna, hogy én aki végig kettes volt, igen 2-es voltam, egyszer majd transzformátor gyárban lesz kutató és fejlesztőmérnök. Meg villamos gépek szimulációjával fog foglalkozni. Ezt nagyon sajnálom hogy már nem tudok ezzel neki eldicsekedni. Biztos örülne neki, mert emlékszem mikor a technikusi vizsgámon az írásbeli négyes lett hogyan megdícsért. Én pedig nagyon büszke voltam magamra hogy megmutattam erre is képes vagyok, és nem vagyok olyan tunya gyerek. Na azt hiszem ennyi elég a nosztalgiából. De tényleg jó lett volna elújságolni hogy már okleveles mérnök vagyok, és mint kutató fejlesztőmérnök dolgozom egy világhírű cégnél.
Már legyen ennyi elég. Majd igyekszem gyakrabban írni, de nem ígérek semmit, mert ennek ellenére azért elég kevés időm és sok dolgom van.
