Na akkor megint nekiveselkedek egy bejegyzés megírásának. Remélem most nem fog eltűnni, mint múltkor.
A bejegyzés címe, egy olyan dolgot jelöl, melyet elhatároztam, de nagyon nem jött össze. Bár aznap szinte semmi se jött össze, tehát várható lett volna a végeredmény. Bár azt hittem, hogy majd én futamodok meg. De valahogy nagyon eltökélt voltam. Aztán nem sikerült. Pedig most már kell. Elhatároztam magam, hát itt az ideje, hogy változtassak a dolgaimon. De erre is azt tudom csak mondani, ami késik nem múlik
.
Meg most van egy csomó munkám, aminek örülök, mert ha végzek vele, akkor utána lesz egy hétnyi pihi. Bár ma csak déllött foglalkoztam vele, de majd most még folytatom, hogy haladjak, mert végeznem kell a hét végére.
Ja ma voltam németre beiratkozni. Nem sok jóra számíthatok. Valószínű egynérni képzésre kell mennem, ami óránként 2850ft. Tehát egy laza 40 órás tanfolyam több mint 100000 ft. Nem nagyon tudok ennek örülni, de nem tudok mit csinálni.
Ja meg elméletileg sikeresen abszolváltam ezen félév tárgyait is. Bár csak akkor fogok örülni, ha már beírték a jegyeimet.
Meg ma elkezdtem összegyűjteni néhány cikket, és szépen összerendeztem eddig őket
. Remélem hasznos lesz.
Nagy tervekkel áltam neki írni, de mostanában inkább a nagy tettek ideje, és nem a vég nélküli írkálásnak. Remélem sikerült a házat kipofozni március végére. Én ezt tűztem ki célul, ami szerintem simán tartható. Mert nincs olyan sok munka hátra, csak csinálni kell.
Jajj, most nézem, nem is írtam hogy jártam Észtországban. Egész jó volt, bár a kaja egy kissé egyhangú volt. Meg a magyar ízekhez szokva, kissé íztelennek tűnt. Meg vicces volt, mert mikor mentünk a messzi északi télbe, akkor volt itthon igazi tél. Tehát lemeradtam a nagy télről, amire olyan régóta várok. De sebaj, mert legalább sétálhattam a Balti-tengeren.
Ennyi elég volt mára. Elég nagy káosz ez a bejegyzés, de most az életem is ilyen zavaros. Sok minden van, munka, ház, stb. ami miatt százfelé kéne szakadnom, hogy minden fronton helyt tudjak állni.
A bejegyzés címe, egy olyan dolgot jelöl, melyet elhatároztam, de nagyon nem jött össze. Bár aznap szinte semmi se jött össze, tehát várható lett volna a végeredmény. Bár azt hittem, hogy majd én futamodok meg. De valahogy nagyon eltökélt voltam. Aztán nem sikerült. Pedig most már kell. Elhatároztam magam, hát itt az ideje, hogy változtassak a dolgaimon. De erre is azt tudom csak mondani, ami késik nem múlik
.Meg most van egy csomó munkám, aminek örülök, mert ha végzek vele, akkor utána lesz egy hétnyi pihi. Bár ma csak déllött foglalkoztam vele, de majd most még folytatom, hogy haladjak, mert végeznem kell a hét végére.
Ja ma voltam németre beiratkozni. Nem sok jóra számíthatok. Valószínű egynérni képzésre kell mennem, ami óránként 2850ft. Tehát egy laza 40 órás tanfolyam több mint 100000 ft. Nem nagyon tudok ennek örülni, de nem tudok mit csinálni.
Ja meg elméletileg sikeresen abszolváltam ezen félév tárgyait is. Bár csak akkor fogok örülni, ha már beírték a jegyeimet.
Meg ma elkezdtem összegyűjteni néhány cikket, és szépen összerendeztem eddig őket
. Remélem hasznos lesz.Nagy tervekkel áltam neki írni, de mostanában inkább a nagy tettek ideje, és nem a vég nélküli írkálásnak. Remélem sikerült a házat kipofozni március végére. Én ezt tűztem ki célul, ami szerintem simán tartható. Mert nincs olyan sok munka hátra, csak csinálni kell.
Jajj, most nézem, nem is írtam hogy jártam Észtországban. Egész jó volt, bár a kaja egy kissé egyhangú volt. Meg a magyar ízekhez szokva, kissé íztelennek tűnt. Meg vicces volt, mert mikor mentünk a messzi északi télbe, akkor volt itthon igazi tél. Tehát lemeradtam a nagy télről, amire olyan régóta várok. De sebaj, mert legalább sétálhattam a Balti-tengeren.
Ennyi elég volt mára. Elég nagy káosz ez a bejegyzés, de most az életem is ilyen zavaros. Sok minden van, munka, ház, stb. ami miatt százfelé kéne szakadnom, hogy minden fronton helyt tudjak állni.
