:) több mint egy hónapja nem írtam.
Hát ez jó sok időnek tűnhet, de munka mellett már kevésbé az.
Igazából legtöbbször örülök ha nem kell gép előtt ülnöm, meg egy kicsit jöhetek mehetek, így a blogírás mindig elmaradt, még akkor is amikor lett volna rá időm.
Igazából most vagyok úgy hogy kezdek belejönni, beleszokni a munkába, ebbe az utazgatásba. Meg most már nem az van hogy reggel kelek, megyek munkába, munka vége, jövök haza, hanem néha bemegyek Budapestre is, és ott jövök megyek, vásárolok :).
Bár hogy öszinte legyek nekem jobban tetszik a nyugis kisvárosi élet, mint például Győrben, mert ehhez a tömegközlekedéshez, forgalomhoz bárki bármit is mond, Győr csak kisváros, kis forgalommal és kis tömeggel.
Amúgy így hogy ennyit vonatozok, megfigyeltem hogy alapvetően kétféle ember van. Az egyik aki úgy gondolja hogy a nekiszóló jeggyel a csomagjának is jár egy külön ülőhely és, aki már alapból úgy ül és teszi a csomagjait hogy bármikor elvegye ha szeretnének leülni. Az előbbi emberke persze vonakodva, nagy nezen teszi csak el a csomagjait mikor már rászolnak.
Nem tudom hogy ez mire jó. Ma reggel is volt egy lány, aki alig akarta elvenni a csomgjait, mikor már szinte teljesen tele volt a vonat. Persze ezt azzal magyarázta hogy nem tudja feltenni és levenni a csomagjait. De minimum 50 éves vagy több éves néni ezt megoldotta, mert feltette neki és mikor leszált le is vette a kb. 16-18 éves lányka. Aztán volt egy másik eset is. Akkor egy modell kinézetű lányka ült be egy két helyes ülésbe, de úgy ült hogy mind a kettőt elfoglalta, és nagyon nem tetszett neki mikor melléültek. Mikor olyan kedvem van, hogy nem akaraom hogy mellém üljenek, akkor állok a vonaton :), így aztán tuti hogy senki se fog mellém ülni. Mikor szombaton mentem haza akkor is végig áltam, és hogy öszinte legyek nem kell belehalni egy kis áldogálásba. A vidéki busszon is amivel járok soha nem szoktam leülni. Viszont egyszer majdnem elnevettem magam, mert mellettem egy ely megüresedett, és azt hitte egy úr és egy hölgy hogy majd én lecsapok rá. Nagyon néztek hogy mikor ülök le, aztán gondolom tudatodult bennük hogy eszem ágában sincs leülni, és hiretelen mindketten megindultak. Ezen annyira meglepődtek hogy egy harmadik járt jól :). De tényleg vicces volt ahogy "rámozdultak" az üres helyre. Mintha valami komoly pénznyeremény vagy díj múlott volna azon hogy ki ül oda.
Hogy a munkáról is mondjak néhány szót, kezdek belejönni. Így hogy projectvezető vagyok (4%-al több bónusz jár nekem) eleinte nagyon elveszettnek éreztem magam, de aztán belejöttem és most már úgy érzem hogy ura vagyok a projectemnek, és kezd egyenesbe jönni a kezdei bénázások után. Bár sajnos elég valószínű hogy nem én fogom ezt a projectet befejezni, de sebaj. Nem fog hiányozni, mert nem szeretek másokat baszogatni, azt szeretem ha mindenki megcsinálja azt amit kérnek tőle és akkor nincs semmi baj. De sajnos általában nem azt vagy nem úgy csinálják ahogy én kérem és ebből szoktak lenni a bajok. Na de nem panaszkodom, ilyen a projectvezetők élete.
Amúgy azért írtam hogy nem én fejezem be a projectet, mert felmondok. Persze sokan összetennék a két kezüket ha olyan munkájuk lenne és legfőképpen annyiért mint nekem. De engem nem motivál a pénz, sikerült felülemekednem ezen a "betegségen", hogy csak a pénz az a jó ha sok van belőle. Tudom hogy jó ha van, de van ennél sokkal fontosabb és értéksebb dolgok is vannak, és én inkább azokkal szeretnék leginkább törődni. Meg eddig életem során, tapasztalataim alapján, ahogy Kristian Vikernes is mondta, "Mindig jó kapcsolatom volt a pénzel, így nem voltak anyagi gondjaim." :) Bár ja az elkövetkezőkben majd nagyon kelleni fog a pénz, de nem baj. Majd lesz máshonnan, meg lehet apránként is gyűjtögetni. Na de a lényeg az hogy próbaidő alatt felmondok, és visszatérek az egyetemre, legalábbis ezt tervezem. Remélem összejön, de ha nem az se baj. Akkor a doktori után keresek munkát (vagy közben) és elhelyezkedem valahol Győr környékén vagy Győrben.
Hogy folytassam a láncot, elmondom nagy vonalakban hogy mire kellene nekem a közeljövőben a pénz. Hát házfelújításra. Szeretnék Barátnőmmel összeköltözni, és eközben vagyis ezelőt egy kicsit kipofozni a házat ahova szeretnénk költözni. Ma mikor jöttem haza azt jutott eszembe hogy a milyen lesz a legtakarosabb házikó majd :). Persze ez még a jövő zenéje, de azért jó néha ábrádozni. Főleg ilyen szép napsütéses napon.
Ma bementem Budapestre és vettem egy nagyon jó könyvet a Műegyetemi jegyzetboltba. Alig vártam hogy a buszon legyek és elkezdhessem olvasni. Nagyon örültem neki hogy sikerült megvásárolnom, mert ezt a könyvet már majdnem egy hónapja kinéztem csak sehol se találtam az interneten, így csak reménykedtem hogy a Műegyetem jegyzetboltjában kapható lesz. Utána pedig egy nagyon régóta tervezett "kirádnulást" valósítottam meg. Vagyis átsétáltam az ELTE-re és megnéztem Simonyi Károly részecskegyorsítóját meg jó sokszor sök szögból irányból lefényképeztem. Néhány ELTE-s csodálkozott is hogy mit csinálok. Meg nagyon örültem neki hogy elsőre megtaláltam. Így legalább nem kellett sokat bolyonganom. Ez azért jó, mert annak ellenére hogy ez ELTE jó nagy, tele van apró kis folyósokkal, meg zsákutcákkal. Tehát ha jobban eldugják a gyorsítót, akkor aztán mászkálhattam volna. De nem tudom miért, úgy éreztem hogy teljesen más a Műegyetemre vagy az ELTE-re járni mint például Győrbe az egyetemre. Lehet ezt csak én érzem vagy gondolom így, de mikor ott jöttem mentem teljesen más volt. Ott van a Duna partján ezt a két hatalmas egyetem (vagyis az ELTE-nek csak a természettudományi része), és az a rész egy kicsit ilye egyetemi városrész. Hasonlít arra amilyen Iasi volt. Hogy mindenfele diákok, meg egyetemi épületek, padok ahova ki lehet ülni. Győrben is igyekeznek ilyesmit létrehozni, de az még nagyon sok idő mire tényleg olyan lesz. Amúgy aki esetleg nem tudja milyen egy Van der Graaf típusú részecskegyorsító annak itt van ez a kép http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3e/Simonyi_Van_de_Graaff.jpg . Ezt néztem és fényképeztem én is le.
Azt hiszem ma hamar elteszem magam holanapra, hogy kipihenjem magam, mert ma előbb eljöttem, így egy kicsit jó lenne behozni a mai ellógott munkaidőből.
Meg urrá lett rajtam a trash (ejtsd: tress) őrület. Sodom & Kreator & Destruction !!!! minden mennyiségben, persze leginkább az ősrégi "oldschool" matériák :). Most is pokoli mészárlás (Infernal Overkill) lemezt hallgatok a Disztráksöntől :).
Ja meg vannak még terveim a sporttal kapcsolatban is. Az egyik az hogy szeretnék elindulni május 22-én a Szigetközi Minimaratonon, a másik pedig hogy szeretném nyár végére a bányatavat keresztbe gyorsúszásban átúszni. Az úszást úgy érzem tartható, de a futás az lehet vicces lesz. Mert voltam a hétvégén futni, és izomlázam lett, nem nagy, de azért érzem. Így visszagonolva mennyit futottam anélkül hogy szúrt volna az oldalam vagy bármi izolázam lett volna, most mégis ez a kis kb. 5 km-es távval így járok. De majd edzek rá, hogy menjen. Meg amint ismét Győrben leszek mindenhova biciklivel fogok járni, és majd sokat fogok biciklizni meg futni és még konditerembe is járni fogok. A konditerem az úszás miatt kell, hogy kicsit erősödjenek a karjaim.
A zenekar házatáján minden rendben. Múltkor volt egy nagyon jó koncertünk. Az új dobossal szárnyalunk. Sőt elkezdtünk új számokat is írni. Egy ár készen van, csak a szöveg még nem teljes hozzá. De turnén már azt is játszani fogjuk, meg én addig még szeretnék két számot befejezni, ami szinte készen van, csak rendesen össze kéne rakni és begyakolrolni.
Na most már tényleg megyek és pihenek. Lehet este majd még olvasni fogok.
Mindenkinek további szép hetet.
Hát ez jó sok időnek tűnhet, de munka mellett már kevésbé az.
Igazából legtöbbször örülök ha nem kell gép előtt ülnöm, meg egy kicsit jöhetek mehetek, így a blogírás mindig elmaradt, még akkor is amikor lett volna rá időm.
Igazából most vagyok úgy hogy kezdek belejönni, beleszokni a munkába, ebbe az utazgatásba. Meg most már nem az van hogy reggel kelek, megyek munkába, munka vége, jövök haza, hanem néha bemegyek Budapestre is, és ott jövök megyek, vásárolok :).
Bár hogy öszinte legyek nekem jobban tetszik a nyugis kisvárosi élet, mint például Győrben, mert ehhez a tömegközlekedéshez, forgalomhoz bárki bármit is mond, Győr csak kisváros, kis forgalommal és kis tömeggel.
Amúgy így hogy ennyit vonatozok, megfigyeltem hogy alapvetően kétféle ember van. Az egyik aki úgy gondolja hogy a nekiszóló jeggyel a csomagjának is jár egy külön ülőhely és, aki már alapból úgy ül és teszi a csomagjait hogy bármikor elvegye ha szeretnének leülni. Az előbbi emberke persze vonakodva, nagy nezen teszi csak el a csomagjait mikor már rászolnak.
Nem tudom hogy ez mire jó. Ma reggel is volt egy lány, aki alig akarta elvenni a csomgjait, mikor már szinte teljesen tele volt a vonat. Persze ezt azzal magyarázta hogy nem tudja feltenni és levenni a csomagjait. De minimum 50 éves vagy több éves néni ezt megoldotta, mert feltette neki és mikor leszált le is vette a kb. 16-18 éves lányka. Aztán volt egy másik eset is. Akkor egy modell kinézetű lányka ült be egy két helyes ülésbe, de úgy ült hogy mind a kettőt elfoglalta, és nagyon nem tetszett neki mikor melléültek. Mikor olyan kedvem van, hogy nem akaraom hogy mellém üljenek, akkor állok a vonaton :), így aztán tuti hogy senki se fog mellém ülni. Mikor szombaton mentem haza akkor is végig áltam, és hogy öszinte legyek nem kell belehalni egy kis áldogálásba. A vidéki busszon is amivel járok soha nem szoktam leülni. Viszont egyszer majdnem elnevettem magam, mert mellettem egy ely megüresedett, és azt hitte egy úr és egy hölgy hogy majd én lecsapok rá. Nagyon néztek hogy mikor ülök le, aztán gondolom tudatodult bennük hogy eszem ágában sincs leülni, és hiretelen mindketten megindultak. Ezen annyira meglepődtek hogy egy harmadik járt jól :). De tényleg vicces volt ahogy "rámozdultak" az üres helyre. Mintha valami komoly pénznyeremény vagy díj múlott volna azon hogy ki ül oda.
Hogy a munkáról is mondjak néhány szót, kezdek belejönni. Így hogy projectvezető vagyok (4%-al több bónusz jár nekem) eleinte nagyon elveszettnek éreztem magam, de aztán belejöttem és most már úgy érzem hogy ura vagyok a projectemnek, és kezd egyenesbe jönni a kezdei bénázások után. Bár sajnos elég valószínű hogy nem én fogom ezt a projectet befejezni, de sebaj. Nem fog hiányozni, mert nem szeretek másokat baszogatni, azt szeretem ha mindenki megcsinálja azt amit kérnek tőle és akkor nincs semmi baj. De sajnos általában nem azt vagy nem úgy csinálják ahogy én kérem és ebből szoktak lenni a bajok. Na de nem panaszkodom, ilyen a projectvezetők élete.
Amúgy azért írtam hogy nem én fejezem be a projectet, mert felmondok. Persze sokan összetennék a két kezüket ha olyan munkájuk lenne és legfőképpen annyiért mint nekem. De engem nem motivál a pénz, sikerült felülemekednem ezen a "betegségen", hogy csak a pénz az a jó ha sok van belőle. Tudom hogy jó ha van, de van ennél sokkal fontosabb és értéksebb dolgok is vannak, és én inkább azokkal szeretnék leginkább törődni. Meg eddig életem során, tapasztalataim alapján, ahogy Kristian Vikernes is mondta, "Mindig jó kapcsolatom volt a pénzel, így nem voltak anyagi gondjaim." :) Bár ja az elkövetkezőkben majd nagyon kelleni fog a pénz, de nem baj. Majd lesz máshonnan, meg lehet apránként is gyűjtögetni. Na de a lényeg az hogy próbaidő alatt felmondok, és visszatérek az egyetemre, legalábbis ezt tervezem. Remélem összejön, de ha nem az se baj. Akkor a doktori után keresek munkát (vagy közben) és elhelyezkedem valahol Győr környékén vagy Győrben.
Hogy folytassam a láncot, elmondom nagy vonalakban hogy mire kellene nekem a közeljövőben a pénz. Hát házfelújításra. Szeretnék Barátnőmmel összeköltözni, és eközben vagyis ezelőt egy kicsit kipofozni a házat ahova szeretnénk költözni. Ma mikor jöttem haza azt jutott eszembe hogy a milyen lesz a legtakarosabb házikó majd :). Persze ez még a jövő zenéje, de azért jó néha ábrádozni. Főleg ilyen szép napsütéses napon.
Ma bementem Budapestre és vettem egy nagyon jó könyvet a Műegyetemi jegyzetboltba. Alig vártam hogy a buszon legyek és elkezdhessem olvasni. Nagyon örültem neki hogy sikerült megvásárolnom, mert ezt a könyvet már majdnem egy hónapja kinéztem csak sehol se találtam az interneten, így csak reménykedtem hogy a Műegyetem jegyzetboltjában kapható lesz. Utána pedig egy nagyon régóta tervezett "kirádnulást" valósítottam meg. Vagyis átsétáltam az ELTE-re és megnéztem Simonyi Károly részecskegyorsítóját meg jó sokszor sök szögból irányból lefényképeztem. Néhány ELTE-s csodálkozott is hogy mit csinálok. Meg nagyon örültem neki hogy elsőre megtaláltam. Így legalább nem kellett sokat bolyonganom. Ez azért jó, mert annak ellenére hogy ez ELTE jó nagy, tele van apró kis folyósokkal, meg zsákutcákkal. Tehát ha jobban eldugják a gyorsítót, akkor aztán mászkálhattam volna. De nem tudom miért, úgy éreztem hogy teljesen más a Műegyetemre vagy az ELTE-re járni mint például Győrbe az egyetemre. Lehet ezt csak én érzem vagy gondolom így, de mikor ott jöttem mentem teljesen más volt. Ott van a Duna partján ezt a két hatalmas egyetem (vagyis az ELTE-nek csak a természettudományi része), és az a rész egy kicsit ilye egyetemi városrész. Hasonlít arra amilyen Iasi volt. Hogy mindenfele diákok, meg egyetemi épületek, padok ahova ki lehet ülni. Győrben is igyekeznek ilyesmit létrehozni, de az még nagyon sok idő mire tényleg olyan lesz. Amúgy aki esetleg nem tudja milyen egy Van der Graaf típusú részecskegyorsító annak itt van ez a kép http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3e/Simonyi_Van_de_Graaff.jpg . Ezt néztem és fényképeztem én is le.
Azt hiszem ma hamar elteszem magam holanapra, hogy kipihenjem magam, mert ma előbb eljöttem, így egy kicsit jó lenne behozni a mai ellógott munkaidőből.
Meg urrá lett rajtam a trash (ejtsd: tress) őrület. Sodom & Kreator & Destruction !!!! minden mennyiségben, persze leginkább az ősrégi "oldschool" matériák :). Most is pokoli mészárlás (Infernal Overkill) lemezt hallgatok a Disztráksöntől :).
Ja meg vannak még terveim a sporttal kapcsolatban is. Az egyik az hogy szeretnék elindulni május 22-én a Szigetközi Minimaratonon, a másik pedig hogy szeretném nyár végére a bányatavat keresztbe gyorsúszásban átúszni. Az úszást úgy érzem tartható, de a futás az lehet vicces lesz. Mert voltam a hétvégén futni, és izomlázam lett, nem nagy, de azért érzem. Így visszagonolva mennyit futottam anélkül hogy szúrt volna az oldalam vagy bármi izolázam lett volna, most mégis ez a kis kb. 5 km-es távval így járok. De majd edzek rá, hogy menjen. Meg amint ismét Győrben leszek mindenhova biciklivel fogok járni, és majd sokat fogok biciklizni meg futni és még konditerembe is járni fogok. A konditerem az úszás miatt kell, hogy kicsit erősödjenek a karjaim.
A zenekar házatáján minden rendben. Múltkor volt egy nagyon jó koncertünk. Az új dobossal szárnyalunk. Sőt elkezdtünk új számokat is írni. Egy ár készen van, csak a szöveg még nem teljes hozzá. De turnén már azt is játszani fogjuk, meg én addig még szeretnék két számot befejezni, ami szinte készen van, csak rendesen össze kéne rakni és begyakolrolni.
Na most már tényleg megyek és pihenek. Lehet este majd még olvasni fogok.
Mindenkinek további szép hetet.
